Egy szívtipró tollforgató: Ernest Hemingway kézírása

 

hemingway 

„Földi életünk rövidre szabott. Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával” – ez az életfilozófia az 1899-ben született, irodalmi Nobel-díjas amerikai írót élete végéig elkísérte.

Már egészen fiatalon belevetette magát az élet forgatagába: önkéntes katonaként harcolt a fronton, volt újságíró és haditudósító, vadászott Afrika erdeiben és szavannáin, bikaviadalokra járt Spanyolországban,  és volt, hogy ökölvívóként kereste a kenyerét.  Legismertebb regényei az Akiért a harang szól, A Kilimandzsáró hava, a Búcsú a fegyverektől és Az öreg halász és a tenger. Emellett számos verset és novellát is írt, több újságban publikált.  A jóképű író élete során többször nősült, emellett számos szeretőt „fogyasztott el”, trófeáit hírességek és ismeretlen hölgyek körében egyaránt  gyűjtötte.

Férfias sportok

Ernest Hemingway az amerikai Oak Parkban, igen jómódú polgári család gyermekeként látta meg a napvilágot. Kalandor természetét népszerű orvos édesapjától örökölte, aki már egészen fiatalon megtanította a fegyverek biztonságos használatára, s közös kirándulásaik során megszerettette vele a férfias sportokat. A fiatal Ernest hamar hozzászokott a veszélyekhez, megszerette a természetet és élete végéig hódolt vadász- és horgászszenvedélyének. Az iskolapadot jó képességei és kiváló eredményei ellenére korán otthagyta, nem ment egyetemre, hanem 17 éves korában megszökött otthonról és újságírónak állt.

Egy évvel később önkéntesként csatlakozott  az első világháborúban harcoló amerikai alakulatokhoz. Mivel kiderült, hogy rövidlátó, a Vöröskereszt  Mentőszolgálatánál teljesíthetett szolgálatot Párizsban, Milánóban és az osztrák-magyar fronton. 1918 júliusában az olasz Fossaltánál súlyosan megsérült, lábait repeszgránát találta el. Sebesülése után az amerikai Vöröskereszt vezetése alatt működő milánói kórházban dolgozott, ahol beleszeretett egy Agnes nevű amerikai ápolónőbe. Ez a viszony később fő motívumként szolgált Búcsú a fegyverektől című regényéhez.

Első vizsgált kézírása (1. kép) is e könyv kéziratából való, 1929-ből.  Ekkor már három gyermek édesapja volt, és második feleségével élt a floridai Key Westen.

hemingway_kezirat1

Egy kézirat sorai

            A kézírás rendkívül gyors észjárású, határozott és energikus személyt láttat, aki  lényeglátóan és gyorsan megtalálja problémáira a megoldást. Döntéseit rövid ideig mérlegeli, inkább a tettek embere.  Nyugtalan természete az újdonságok felé hajtja, folytonos megismerési vággyal telve éli életét, nyitott minden információra és ingerre. Könnyen és gyorsan köt kapcsolatot másokkal, szívesen ismerkedik, és természetesen, fesztelenül viselkedik idegenek társaságában is. Látszólag alkalmazkodó, de erős akarattal, vezetési vággyal, és saját elképzelésekkel bíró ember. A maga szájíze szerint alakítja kapcsolatait és befolyással bír mások akaratára, emiatt gyakran összetűzésbe kerül környezetével.  Konfliktusai során érveivel igyekszik meggyőzni másokat.

            Kommunikációja udvarias, egyértelmű és lényegretörő, ösztönösen megérzi: kivel meddig mehet el, kit mivel tud levenni a lábáról. Szívesen veszi saját kezébe az irányítást, céltudatosan és kitartóan halad elképzeléseinek megvalósulása felé.

A levél írásakor lelkiállapota zilált, zaklatott, tele van feszültséggel, amiy sok energiáját felemészti. Érzelmei viharában nehéz talpon maradnia, sok benne az indulat, a nyugtalanság. Fontos számára a hozzá közel állók ragaszkodása, melegsége, szüksége van a gyengéd érintésre, a szeretet fizikai kinyilvánítására. ahhoz, hogy magabiztossága, határozottsága, önbizalma ne szenvedjen csorbát. A kézírás olyan embert mutat, aki élvezettel veti bele magát minden olyan dologba, melyekkel ösztöneit elégítheti ki, így a kulináris élvezetek és a szexuális örömök, a természet szeretete és a sportok egyaránt fontos szerepet játszhatnak életében.

 

„Amit feltétlenül el kell olvasnod!”

Most pedig következzék egy érdekes feljegyzés, 1934-ből (2. kép). Ezt a néhány sort Arnold Samuelsonnak írta Hemingway. Könyvajánló listája olyan hasznos válogatás, melyből kiderül: melyek szerinte a legjelentősebb irodalmi művek.

hammingway3

A kézírás érzékeny, kissé kiszámíthatatlan embert tükröz, akinek fontosak a hétköznapokban megélhető színes élmények, ösztönei erősek. Szociabilitása fejlett, szívesen épít új kapcsolatokat, nyitott mások iránt, ugyanakkor határozott egyénisége igényli autonómiája tiszteletben tartását is.    Céljait kitartással és erős önfegyelemmel valósítja meg, de a mindennapok egyformasága, feladatai elvégzése sok energiáját emészti fel, emiatt folytonos töltekezésre van szüksége, amit a kalandok sora és a változatosság nyújthat. Domináns személyiség, szívesen irányít, de képes az alkalmazkodásra is, ha az az érdekeinek megfelel. Erősen igényli a figyelmet és az elismerést, önbizalma mások csodálatából, dícséretéből táplálkozik.

            Munkájában precíz, lényegretörő, körültekintő. A tiszta, egyértelmű kommunikáció híve, a mellébeszélést, a fölösleges szószátyárkodást elkerülve mindig a lehető leglényegesebb dolgokra összpontosít. Önmagával és környezetével szemben is kritikus, magas elvárásokat támaszt saját teljesítménye iránt.

 

Hódítások és szenvedélyek

Hemingway már fiatalon kitűnt férfitársai közül sármjával és lehengerlő modorával. Nagy hódolója volt a női nemnek, amit az is bizonyít, hogy négyszer nősült. Kapcsolatai hosszabb-rövidebb ideig tartottak, de a maga módján mindegyik asszony inspirálta az írót. Pauline Pfeiffer, a második feleség Elizabeth Hadley Richardson, az első asszony egyik legjobb barátnője volt. Szemet vetett Ernestre, és elhatározta: mindenáron megszerzi. A csábítás sikeres volt, de nagy árat fizetett érte. Az író fellángolása csak rövid ideig tartott, utána ugyanolyan hűtlen volt hozzá is, mint elődjéhez. Hiába volt két közös gyermekük is, Hemingway nehezen tudta kordában tartani vágyait, a nők egymásnak adták a kilincset, ő pedig nyíltan flörtölt szeretőivel, nem törődve házastársi fogadalmával. Pauline-t hamar utolérte végzete: elszerették tőle a férjét.

Az új választott szintén újságírónő volt, Martha Gellhorn, ugyanabból a városból, mint két elődje. Hemingway újdonsült asszonyával Havannába költözött és a fővárostól nem messze farmot bérelt, ami az évek során kedvenc lakhelyévé vált: ez volt Finca Vigia. Négyévi viszálykodó házasság után Marthától is elvált. Negyedik és egyben utolsó felesége, Mary Wells Monks már haláláig kitartott mellette.

 

Vissza Kubába

1944-ben járunk. A második világháború befejezése után az író visszatért kubai birtokára Európából, hogy folytassa korábbi életét Martha oldalán. Sokan megcsodálták gyűjteményekkel és vadásztrófeákkal díszített otthonát, melynek egyik szobájában saját fegyvertár kapott helyet. Innen, Kubából írta a következő levelét is .

hammingway4

            Az itt látható  grafikumból egy igen heves érzelmű, szenvedélyes személy képe bontakozik ki, aki körül szinte állandóan forr a levegő. A változatosságot kergeti. Az élvezetek hajszolása azonban sok energiáját felemészti, vágyai már-már irreálisak. Nyugtalan, mozgékony és mohó ember, aki megszerzi magának, amit és akit akar. Önös érdekei szerint cselekszik, tetteivel vagy szavaival megbántva azokat, akik közel állnak hozzá. Makacsul kitartó, elképzeléseit tűzön-vízen át véghez viszi. Indulatait nehéz kordában tartania, heves vérmérséklete meggondolatlan cselekedetekre sarkallja. Döntéseit határozottan és gyorsan hozza meg, s ezután már nehezen változtat álláspontján. Gondolkodása logikus, tiszta, környezetében rendszer uralkodik, emellett elmondható róla, hogy esztétikai érzéke igen fejlett, jó ízlése van. Fogékony a szép dolgokra, így az sem mindegy számára, hogy milyen megjelenésű partnert választ magának.

Hemingway levele írásakor már tudta, hogy Marthával kötött házassága sem fog sokáig tartani, ugyanis európai háborús kalandjai során, Párizsban megismerkedett egy szép szőke asszonnyal, aki rögtön megbabonázta, s elhatározta: feleségül veszi. Így is tett; 1946-ban vette el Maryt.

 

A „Papa”

Írói karrierjének csúcsát jelentette, amikor Az öreg halász és a tenger című regényéért, 1953-ban Pulitzer-, majd 1954-ben  irodalmi Nobel-díjat kapott. Magánélete azonban korántsem volt felhőtlen, új asszonya mellett sem nyugodott meg, egyre csak hajszolta az élvezeteket és kereste az újabb szerelmi kalandokat. Nagy felháborodást keltett viszonya egy 30 évvel fiatalabb olasz lánnyal.

Az alábbi  képen látható magánlevele 1953-ból való; az aláírás helyett szereplő „Papa” az író beceneve volt.

hammingway5

            A kézírás instabil lelkiállapotot fejez ki, a benső egyensúly megbomlását mutatja, s az alkoholfogyasztás okozta jelek is felfedezhetőek benne. Ebben az időszakban már irreális vágyak és erős énközpontú beállítottság  jellemezték az írót. Környezetével gyakran kerülhetett heves összetűzésbe, megbántva a hozzá legközelebb álló embereket is, mert mindig a saját törvényei, elképzelései szerint cselekedett. Mindennapi feladatait határozottan és gyorsan végezte, egy-egy  elkezdett munkát nehezen hagyott félbe, inkább végkimerülésig folytatta. Céljai érdekében kíméletlenül kihasznált mindenkit, aki a segítségére lehetett. Az anyagi jólét és a megszerezhető javak fontos szerepet játszottak abban, hogy elégedetten érezhesse magát. Fellépése figyelemfelkeltő volt, szeretett a társaság központjában lenni, viselkedése harsány, kihívó is lehetett.

            Ebben a kézírásban is erős ösztönműködés látható, az írónak fontos volt a testiség nyújtotta örömök gyakori átélése, ettől érezte magát igazán férfinak, önbizalma ettől növekedett. Ugyanakkor igényelte a szoros érzelmi kapcsolatokat is, szeretete és ragaszkodása erős volt.

Ahogy teltek-múltak a kubai évek, Hemingway alkoholproblémái egyre súlyosabbá váltak, egyre többször és többet ivott, közismerten nagy kedvence a Mojito koktél volt. Emellett elhatalmasodott rajta mániás depresszója is, emiatt nehezen ment neki az írás. Fizikai állapota is romlott, lefogyott.  Kezeltetni kezdte magát. Betegsége nagyban hasonlított édesapjáéra, s később ő is önkezével vetett véget életének, mint az apja. 1961 júliusában, saját fegyvertárában lőtte főbe magát.        Személyében kiemelkedően tehetséges és sikeres írót veszített el a világ, s kézírása tükrében bátran állíthatjuk róla: az egyik legférfiasabb tollforgató volt az irodalom történetében.

 Mógor-Kárász Kinga