A sakkozó „hangászművész” grafológus szemmel

- a szárnyaló fantázia és a józan ész fegyelmező erejének kettőssége

Erkel Ferenc személyiségében (részlet)

erkel_ferencBarabás Miklós kőrajza 1845-ből

Erkel saját magáról ritkán nyilatkozott és a róla fennmaradt kortárs-elbeszélések, visszaemlékezések forrásértéke erősen vitatott, ezért arra a kérdésre, hogy Erkel, a művész, a családfő és férfi hogyan gondolkodott, hogyan érzett, személyisége milyen rejtett titkokat zárt magába – egyszóval milyen egyéniség volt – most a grafológia eszközeivel próbálok választ keresni, fennmaradt leveleinek és feljegyzéseinek vizsgálatával. Meséljenek hát a sorok, szavak és betűk a muzsikus helyett legfőképpen arról, hogy hogyan fért meg a szárnyaló színes fantázia és a nagyon is hétköznapi és sok energiát felemésztő kitartó, fegyelmezett szervezőmunka egyazon személyiségen belül, s vajon miért vonzódott annyira a sakkhoz a fiatal művész, hogy képes volt napokig egy-egy következő lépésen elmélkedni.

Erkel, a racionális zeneszerző

„ a zenéhez ész kell, nem klimpi-klampi!” (Erkel)

Erkel első vizsgált írásmintája az 1840 augusztus 25-én kelt levele, melyben szabadságot engedélyezett beosztottjának, Strohmayer úrnak. Ebben az évben, nem sokkal a levél megírását megelőzően mutatta be a Magyar Színház Erkel első operáját, a Bátori Máriát, mely nagy sikert aratott és Erkel ezután vált igazán közéleti személyiséggé. A fiatal zeneszerző ekkor 30 éves, már egy éve nős és két éve tölti be a karmesteri szerepet a színháznál, melynél igen sok energiát felemésztő és nagy szervező tehetséget kívánó munkát végzett: neki kellett megszervezni és összetartani az operarészleget, megszervezni és jó szakemberekkel megerősíteni a zenekart és az énekkart, leszerződtetni a szólistákat, bővíteni az operai repertoárt, hogy megállhassa helyét a nagy konkurenciával, a Német Színházzal szemben, és mindezek mellett esténként levezényelni a zenekart. Ebből a tevékeny korszakból származik tehát ez a kézírás, mely sokat elárul a fiatal és lelkes karmesterről.

erkel_ferenc_kezirasa_001

1. sz. minta

A harminc éves Erkel kézírása erős vitalitást, nagy mennyiségű pszichés energiát, szellemi frissességet és határozott vonalvezetésével, egyenes és hosszú törzsvonalaival és a szövegtömb jobbra csúszásával tettre vágyó, a közösségért, a hazáért tenni akaró, ambiciózus embert mutat, aki ugyanakkor önmagát erősen fegyelmezni is képes. Az akkori formahangsúlyos, kalligrafikus szépírásnak megfelelően de mégis egyénileg és szépen, nagyfokú igényességgel és olvashatóságra való törekvéssel megformáltak Erkel betűi, mely magas fokú esztétikai igényességet, mások és a hagyományok iránti tiszteletet, pontosságot, precizitást, kontrolláltságot tükröz. Ebben a kézírásban jól megfigyelhető a relief, mely egy aktív, megvalósító képességekkel megáldott, jó önértékelésű személyt takar, aki tevékenyen részt vesz a mindennapokban. A törzsvonalak erőteljes jobb dőlése tükrözi a művész tettvágyát, és fáradhatatlan lelkesedését mellyel napi feladatait végezte. Olyan ember, aki a közösségnek, a társadalomnak valamilyen értéket, értékeset kíván adni. Belső kontrollos személy, aki kiforrott értékrendszerrel rendelkezik, és nem torpan meg az akadályok előtt, hanem legyőzi azokat. A kitűzött feladatoknak igyekszik maradéktalanul eleget tenni, törekszik a rendre, pontosságra, a kifogástalan kivitelezésre és ezt munkatársaitól is elvárja. Feladatait nagy szorgalommal és lelkiismeretességgel végzi, kitartó, és figyelmét is képes hosszú távon összpontosítani. Energiáját egyenletesen és jól osztja be, de nagyobb pihenőkre van szüksége két új feladat között, hogy megfelelő szintű maradhasson nagy energiakészlete.  Nagyfokú szellemi önállóság jellemző rá, igyekszik a saját maga ura lenni, nem szereti, ha mások irányítják, kevésbé manipulálható.  Önérvényesítő és érdekérvényesítő képessége fejlett, erős autonómiája pedig az önállóan végezhető feladatokat preferálja,másokhoz csak annyira és olyan mértékben alkalmazkodik, amennyire az szükséges a jó viszony fenntartásához és a konfliktusok elkerüléséhez. Munkatársaival, családtagjaival, ismerőseivel szemben figyelmes, udvarias és tiszteletben tartja véleményüket, mindamellett, hogy kapcsolataiban domináns félként viselkedik, erős akarattal és határozottan képviseli saját érdekeit. Lényegre törően cselekszik és beszél, csak annyit mond amennyi szükséges.

Mivel jól eligazodik a világban és jó rálátása van a dolgokra, döntéshozatala határozott, de alaposan átgondolt: cselekedetei előtt számba veszi a lehetőségeket és hosszabb gondolkodási idő után hozza meg döntését, melynek következményeivel tisztában van és azokat vállalja.

A 2. számú írásminta 1855 március 28-án kelt levele Kubinyi Ágostonnak, a Nemzeti Múzeum igazgatójának. A 45 éves mester ekkor már pályája csúcsán áll, számos népszínműve, operája és a Himnusz már elkészült, és már karmestere a Filharmóniai Társaságnak is.

erkel_ferenc_kezirasa_002
2. sz. minta

Későbbi időpontból származó kézírása több érzelmet és líraiságot mutat, de most is egy erősen gyakorlatias, talpraesett és célorientált személyiséget láttat, aki az írásminta idején kissé fáradt és túlterhelt fizikumot mutat. Nyomasztja valami olyan dolog, ami a vezetői szerepével, az ebben való elvárásokkal függ össze. Munkáját nagy energiával végzi, buzog benne a tettvágy, az újabbnál újabb dolgok felfedezése és kipróbálása, új szellemi termék létrehozása. Rendkívül fegyelmezett és határozott irányítói és jó vezetői képességekkel bír, aki a szellemi teljesítményt állítja középpontba, és nehezen győzhető meg olyan dolgokról, amiket nem tart helyesnek. Saját elképzeléseihez makacsul tartja magát, kissé önfejű is. Gyakran hallgat erős ösztöneire, zenéléskor és komponálás közben innen merít ihletet és erőt. Kommunikációját a tömör, rövid utasítások jellemzik leginkább és ellentmondást nem tűrően érvényesíti akaratát. Emellett azonban érzékeny és rendkívül jó diplomáciai érzékkel megáldott ember, ösztönösen megérzi, kivel hogyan talál közös hangra. A korábbi írásképhez képest itt felül nyitott oválokkal találkozunk, ami az újra, az ismeretlenre való megnyílást tükrözi, a vállalkozó és kísérletező kedvet, a gazdag érdeklődési területet, az alkotó fantáziát, mely a zeneszerzésben nélkülözhetetlen.

Erkel aláírása

erkel_ferenc_alairasa

A zeneszerző aláírása jól olvasható, könnyed vonalvezetésű. A vezetéknév a hangsúlyosabb benne, a nagyméretű kezdő E-betű utal a szépség, az esztétikum szeretetére és a feltűnni vágyásra egyaránt.  A keresztnév kezdő f betűje nagyról kisbetűsre változott, ez jelzi a magánszféra háttérbe szorulását, emellett a nagy alsó zónás hurok az intuíciók, ösztönök erőteljes jelenlétét sugallja. Az aláírás paráfot kapott, ami az én fontosságát hangsúlyozza, a zeneszerző az aláírás készítésekor már tisztában van saját közéleti és szakmai jelentőségével és tekintélyével és élénken él benne a sikervágy. Teljesítmény centrikusság is felfedezhető ebben az aláírásban, olyan emberé ez, aki a hivatását, s az ahhoz kapcsolódó írott és íratlan szabályokat igyekszik maradéktalanul betartani, igen kötelességtudó, s a pályája során elért eredményeket fontosabbnak tartja, mint saját személyét. Érdekes jelenség látható a keresztnév végén elhúzott z-betűben: a vonal olyan rugalmas ívet jár be, mint a karmesteri pálca a levegőben.

Mógor-Kárász Kinga

hangszerek